Pünkösd a Szentlélek kitöltetésének és az Anyaszentegyház születésének ünnepe. A kettő szétválaszthatatlan. Isten a teremtő hatalmát Krisztus feltámadása által pecsételi el. Ezt Szentlelkével közli szüntelenül az övéinek az egyház megújuló és megújító közösségében. Kimondhatatlan megtartó erő van ebben a felismerésben, és az ebben való töretlen hitben. Ezt az ismeretet és hitet kell nekünk őriznünk és gondoznunk azok között, akik elkeseredetten figyelik, hogy napjainkban is vannak országok, ahol halálveszélyes a Krisztus megvallása. No, de nem hallgathatunk arról sem, hogy egyházkerületünk gyülekezeteinek is némelyikét igen lendületes nyugalomzavaró elemek háborgatják. Fájdalmas ez akkor is, ha egyház-idegenek teszik, de még inkább, ha gyülekezeti tagok. Szenvedünk akkor is, ha okot adunk a támadásra, de még inkább, amikor ártatlanul bántanak.
Pünkösd legyen egyházunkban a bűnbánat alkalma. Ha vétettünk akarva, vagy akaratlanul vigyük azt Isten színe elé. Ő nemcsak megbocsájt, hanem helyreállít. Pásztorlevelem írásakor éppen az apostolok üldöztetésének történetével foglalkozom, mint erre a napra kijelölt igeszakasszal. Péter és János a nagytanács kihallgatóinak zaklatására felelnek hitelesen és lenyűgöző bátorsággal. (ApCsel 4,1-22). A bénaként született, de már meggyógyított ember koronatanúként igazolja Krisztus hatalmát, amit a tanítványok szolgálatával közölt. A nagytanács főpapjai és vénei képzeleghetnek újabb rágalmak felől, kitalálhatták legfrissebb hazugságukat, de az eseményeket követő tömeget már nem lehet félrevezetni.
Pünkösd az egyházat ünneplő alkalom, amikor minden hazugság és rágalom ellenére az apostolok örvendeznek, a gyógyítók áldást közvetítenek, a meggyógyultak emberhez méltóan élnek. A főpapok és vének nyugtalanok, mert számukra is világos lett - bár egymás között sem vallják be -, hogy Isten elfordult tőlük, és azokat támogatja, akik az Ő nevét őszintén vallják, és az Ő egyházát áldozatok árán is építik.
Pünkösd a felbátorodás csodáját is ajándékozza. A beteg a mi testvérünk volt. Benne, akár Isten próbatételét is láthattuk, hiszen bénán született. Többször elmentünk mellette, sőt a templom kapujában sem vettük észre. Isten kegyelméből ennek a korszaknak vége. Hinnünk kell, hogy eljött a gyógyítás ideje. Vannak már meggyógyultak, akik mellettünk állnak, és még nagyon sokan lesznek. Nem maradhatunk a megfélemlített, a megalázott, a gyászban tartott egyházként tovább. Nekünk szüntelenül teremtő Istenünk van, halált meghátráltató Krisztusunk él, és bennünket körülölelő Szentlelket tapasztalhatunk.
Imádkozzunk ilyen Isten-hordozó, Krisztus-követő, Szentlélek-kérő Anyaszentegyházért.
Nagyvárad, 2013. április 13.
A békesség kötelékében
Csűry István püspök